Irány a luxus tehénnyugdíjasok és a tej birodalma!

Indiában a hinduk szerint a tehén szent állat, tiszteletük a tejkultúra alapöve. A legszerencsésebbek luxus tehénapartmanokban töltik nyugdíjas éveiket, a tejtermékeket és desszerteket pedig sehol sem szeretik ennyire, mint itt.

bigstock--211111255.jpg

 Kép forrása: bigstock

Az emberiség édesanyja

A világ legnagyobb „tejbirodalma” India, ahol a tehén szent állatnak számít. Ennek gyökere a hindu mitológiában keresendő. A tehén számukra az emberiség egyik édesanyja, s ha hozzászámítjuk, hogy az életet – minden élőlényét – szentnek tekintik, elképzelhető, micsoda glória övezi őket. Még a nagyvárosok sztrádái is simán leállnak egy-egy kósza tehén megjelenésekor. A szent állatot természetesen nem, a tejét viszont nagyon is megeszik, illetve isszák, milliónyi formában fogyasztják.

 Az ázsiai országban a tejipar évente 83 milliárd dolláros értéket termel, összehasonlításként ez körülbelül a magyar éves GDP kétharmada. S ez még nem minden, mivel a tej és a tejtermékek fogyasztása folyamatosan nő – arányosan a népesség növekedésével és az életszínvonal javulásával – évi kb. 4,3%-kal. A szent állatok mindenhol ott vannak, kóborolnak az utcákon, akár a nagyvárosokban is elkérődznek egy-egy forgalmas útkereszteződésben, a hívek pedig több-kevesebb türelemmel kezelik őket. Mindemellett valóban létezik egy mintafarm, mégpedig Új-Delhi mellett, ahol egy reprezentatív „nyugdíjas otthon” működik a város utcáiról összegyűjtött, nehéz sorsú állatoknak. A Shri Krishna Gaushala nevű intézmény honlapján azt hirdeti, hogy 200 főnyi személyzettel – köztük orvosokkal – gondoskodnak a szent állatokról éjjel-nappal, lesik minden kívánságukat. Főleg a gazdátlan, elárvult, beteg állatokat fogadják be. Ez a luxus sajnos közel sem jár minden állatnak.

De térjünk most át egy kicsit arra, hogy a szent tiszteletért cserébe mit is ad a tehén az indiaiaknak és nekünk európai embereknek. A tejet önmagában, nyers formában természetesen ott is fogyasztják. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) szerint napi fél liter tej (vagy ennek megfelelő tejtermékek) fogyasztása ajánlott egy felnőtt számára. Ez természetesen ott is igaz, a tej óriási mennyiségben áll rendelkezésre, természetes, hogy a mindennapi élet része. Mivel az ország kb. 80%-a hindu, így nem eszik húst, valószínűleg még nálunk is jobban megbecsülik a fehérjékben, vitaminokban, kalciumban gazdag, és nem mellesleg könnyen elérhető, tej alapú élelmiszereket. Indiában a népességszaporulat miatt egyre nagyobb kihívást jelent az élelmezés, így a tej folyékony aranynak számít.

A ghí egy tehén (vagy vízibivaly) tejéből készített zsiradékfajta, hagyományos indiai étel. A tehéntejből köpüléssel vajat készítenek, majd a vajat felforralják, a nedvességet nagy részét elpárologtatják, és a könnyen romló komponenseket eltávolítják. Az eljárás során kiválik a tejfehérje és a tejcukor is: a fehérje fehér réteget képezve lesüllyed, a megolvadt vaj tetején pedig habréteg alakul ki. A köztük lévő, sárgás színű zsírréteg a ghí. A készítés során tehát az értékes fehérjetartalmat is kivonják, így egy kevésbé komplex és tápláló tejtermék jön létre, valójában zsiradék. Természetesen ennek is megvolt a maga funkciója India konyhájában, sőt az ájurvédikus konyha egyik legfontosabb alapanyaga. Drágasága és magas zsírtartalma miatt ma már kevésbé népszerű.

És most következik a „feketeleves”, ugyanis a tehén vizeletét is fogyasztják. Ősi, szanszkrit írásokra hivatkoznak, amikor a gyógyhatására esküsznek.  Külsőleg és belsőleg is alkalmazzák. Többek között hígított formában megisszák, sokan esküsznek rá, hogy az állatok első, hajnali vizelete a legjobb. Hosszabb életet, a rák ellenszerét, a veseelégtelenség, sok bőrbetegség gyógyszerét remélik benne, és a szervezet elsavasodása ellen is hasznosnak tartják.

A végére maradt egy kissé szelídebben felhasznált „tehéntermék”, a trágya, amit szintén több célra használnak. Kiszárítva tüzelőként működik, még főzésnél is, állítólag a parazsa hosszan izzik, és nem is büdös. Ezen kívül döngölt padlók és falak lekenésére használják, ehhez elkeverik pelyvával, agyaggal és vízzel. Fertőtlenítő, vagyis antiszeptikus hatást tulajdonítanak neki. Mindez persze csak akkor igaz, ha egészséges állattól származik, vegyszerektől és gyógyszermaradványoktól mentes a trágya, és persze a vizelet is, amit fentebb említettünk.

Végezetül bemutatunk egy tejes-joghurtos italt, amely az indiai éttermek elmaradhatatlan kedvence, a mangó lassi. A nyári forróságban, jól behűtve isteni, és közel áll az európai ízléshez is, de tudni kell róla, hogy Indiában elsősorban a csípős, fűszeres ízek enyhítésére isszák. Lássuk a receptet.

Hozzávalók:

850 g pürésített mangó (konzervben kapható)

250 g natúr joghurt

500 ml tej

cukor (ízlés szerint, max. 4 ek)

Opcionális, ízesítéshez: fél lime leve és kardamom (csak ha szereted az indiai fűszereket)

Elkészítés:

Az összevalókat turmixban vagy merülő botmixerrel homogén állagúra keverjük. Tovább ízesíthetjük lime levével és apróra őrölt kardamommal. Ha sűrűnek érzed, tejjel vagy egy kis vízzel lehet lazítani, hígítani. Lehűtve fogyaszd!

A bejegyzés trackback címe:

http://fitprotein.blog.hu/api/trackback/id/tr4713828112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ági Helló Curry · http://hellocurry.blog.hu/ 2018.06.06. 10:29:47

Édesapám többször járt Indiában és mesélt a tehéntrágya tüzelőnek való felhasználásáról. Az ő elmondása alapján azért nem teljesen volt az szagmentes:-)
Mangó lasszit mi is imádjuk, én is pont tegnap készítettem egy sós lasszi kíséretében.

A FitProtein blogról

Rendszeresen sportolsz, tudatosan táplálkozol, esetleg odafigyelsz a súlyodra? Ha igen, akkor itt a helyed! Tudj meg mindent a proteinről, a kiegyensúlyozott diétákról, és az aktív életről!

Facebook oldaldoboz